A Borkollégium havi rendszerességgel jelentkező mesterkurzusának újabb kóstolójához érkeztünk. Múlt héten egy Magyarországon őshonos fajta került bemutatásra: a juhfark. A februári kadarka mesterkurzus sikerét követően kíváncsian vártam ezt a kóstolót, hiszen legutóbb a kadarka komoly meglepetéseket okozott. A juhfark esetében a kép egy fokkal árnyaltabbra sikerült: néhány reménykeltő bor mellett több hibásnak tűnő palackba is belefutottunk, ami számos kérdést vetett fel.
A juhfark nem nagy mennyiségben termelt fajta. Teljes termőterülete mindössze 186 ha Magyarországon, így nem is gyakran találkozunk vele a szaküzletek polcain. Egyre inkább tetten érhető, hogy a somlói borok piaci ismertségét a szakma és a média határozottan erősíti, a háttérben azonban számos buktató áll, amelyek akadályozzák mind a juhfark, mind pedig a régió felvirágoztatását.
A juhfark legfontosabb termővidéke a Somló-hegy, amely kiváló terroir-borok termesztését teszi lehetővé. A vulkanikus talajjal és remek kitettséggel rendelkező területről azonban kevés szőlőt szüretelnek, mivel a juhfark tőkék túlzott terhelése bántóan savas, ihatatlan bort eredményez. A fajta reneszánszát nem segíti a termőterület tulajdonosi szerkezetének súlyos széttagoltsága, valamint az sem, hogy mind a mai napig nincs átfogó együttműködés a borászok között egy üzleti sikertörténet megalapozására. Az összefogás hiányában nincs az a termelő, aki ki tudná gazdálkodni a technológiai fejlesztések költségét, legyen szó egy korszerű palackozó üzembe való beruházásról, vagy egyéb innovációkról, amelyek elősegíthetik a minőségi bortermelést.
Általános szabálynak tekinthetjük, hogy a juhfarknak hosszú időre van szüksége ahhoz, hogy eljusson a csúcsára. Savainak minimum három-négy év kell, hogy élvezhető szintre szelídüljenek. A lassú forgási sebességnek megfelelően, a juhfark termeléshez szükség van elégséges mértékű tárolási kapacitásra, hagyományosan 5-600 literes, klasszikus nagy hordókra. Talán hely szűkében, talán más indokból, a pincészetek ezt a fajtát gyakran idő előtt dobják kereskedelmi forgalomba, és a kóstolónk tanulsága szerint ez nem mindig a legbölcsebb döntés.
Egy kis "ott felejtett" maradékcukor egyébként egy fiatal juhfarknál (is) csodákra képes. A korosabb változatok azonban sokkal gazdagabbnak, rusztikusabbnak hatnak így egy-egy juhfark 10-15 évesen is fogyasztható és élvezhető. Ezeknél a boroknál erősebben érezhetőek a pörkölési aromák, az oxidáltság. Fekete Béla egyik juhfarkja például 15. évében zöld diós, sherry-s karaktert mutat. Ha nem tudnánk, hogy juhfarkról van szó, könnyen összetévesztenénk egy száraz szamorodnival.
A kóstolón felállított személyes toplista:
1. Fekete Béla: Somlói Juhfark 2007
A nap legígéretesebb illatú bora. Eleinte zárt, majd virágos, édes illatjegyek bontakoznak ki. Kora ellenére teljesen frissnek hat. A tűzköves, ásványos jelleg itt nem olyan hangsúlyos, mint más juhfarkanál. Ízre félszáraz, testes, hosszú lecsengésű bor, melynek savait mind a maradékcukor, mind pedig a tekintélyes mennyiségű alkohol kellően ellensúlyozzák. A kóstoló résztvevői egyöntetűen az est kedvenc borának választották, igaz visszakóstolásnál többek elbizonytalanodtak értékelésükben.
2. Tornai Pincészet: Somló Top Selection Grófi Jufark 2009
Az első helyezetthez nagyon hasonló karakterű bor. Ha lehet, még több az alkohol (15%). Gazdag, minerális, olajos textúrájú, nyomokban tokaji botrytis-es furmintokra emlékeztet. Lecsengése hosszú, utóíze enyhén keserű.
3. Csetvei Pincészet: Somlói Juhfark 2011
Az egyetlen fiatal bor az élmezőnyben. Illatban friss, virágos. Citromot, fehér húsú gyümölcsöket idéz. Kiérezhető a vulkáni talajnak tulajdonítható tűzköves karakter. Elsőként kóstoltuk. Üde savai és kiváló egyensúlya miatt kitűnő étvágygerjesztőnek bizonyult. Jelzésszerűen, de itt is találtunk maradékcukrot. Off-dry.
4. Bott Frigyes: Vinculum 2009
Utolsóként kóstoltuk. Bizonyos értelemben kakukktojás a sorban, hiszen nem a Somló-hegyről való. Az idei Bormustrán a díjazott borok között szerepelt. Fekete Béla juhfarkját követve egészen száraznak hat, pedig ez is csak félszáraz.
5. Kreinbacher Birtok: Somlói Juhfark 2009.
Illatában a citrom és a reszelt alma mellett édes tónus dominál. Ízében mandulás, gyógynövényes jegyek jelentkeznek. Kiváló egyensúlyáról élénk savak és tekintélyes mennyiségű alkohol gondoskodnak.
Juhfark a gasztronómiában
A juhfark nem tartozik azon borok közé, amelyeket könnyen elhelyezhetünk a hétköznapi gasztronómiában. Meglepően kevesen foglalkoznak a "nászéjszakák borához" kapcsolódó étel párosítások felfedezésével, pedig lenne lehetőség több irányba is elkalandozni. Aki kísérletezni kíván, az a következő javaslatokat fontolja meg:
- a juhfark jól harmonizál tökkel, cukkinivel, savanyított káposztával és más savanyú ételekkel
- egyesek szerint sós-minerális karakterének köszönhetően alapvetően sós és csak enyhén fűszerezett fogások mellett tud jól érvényesülni. Mások fűszeres levesek mellé is ajánlják.
- zöld fűszeres szárnyasokkal jól összeilleszthető (akár hidegtál mellett is)
- halételek mellé fiatal juhfarkat érdemes kóstolni, mert a hosszan érlelt juhfark hordós karaktere ronthat a bor és étel közötti harmónián
- egy testes juhfark kísérhet vadételeket, zsírosabb húsokat
- kevés sajt illeszkedik jól a juhfarkhoz. Ha ideális párt szeretnénk találni, érlelt kecske, illetve juhsajtokkal érdemes próbálkozni
***
Ami engem illet, óvakodnék attól, hogy a juhfarknak túl nagy szerepet biztosítsak egy több fogásos étkezésnél. Sokan lesznek ugyanis, akik számára egy cocktail inkább imponál az előétel mellett, mint egy juhfark...;) A különleges és egyedi borokra vágyóknak ez a fajta mindenképp tanulmányozandó, azonban hiba lenne túl nagy energiákat szentelni a népszerűsítésére, mindaddig amíg a piaci és termelési feltételek ehhez nem adottak.
Idén először rendeztek a Pannon Bormustra szervezői közönségnapot. A pannonhalmi háromnapos borverseny díjazott borait a nagyközönség a patinás Gerbeaud Ház rendezvénytermeiben kóstolhatta, közvetlenül a díjátadó után.
A közönségnap kissé kaotikusan indult. Ez főként annak tudható be, hogy a kóstolót megelőző gálaebéd - melyen a zsűri kiosztotta a verseny díjait is - egy órát csúszott. Hamarosan azonban minden a helyére került, az ünnepelt borászok pedig egy nem túl népes, de annál lelkesebb közönségnek mutathatták be a mintegy 50 díjazott bort.
A Bormustrán a tavalyi évhez hasonlóan idén is nemzetközi zsűri bírálta a nevezett borokat. Az elfogultságot kizárandó, a mintákat vakkóstolás keretein belül értékelték. Az eredmények immár az interneten is elérhetőek, a díjazott borok listája itt található.
Ami engem illet, a közönségnapon a díjazott borok mintegy felét kóstoltam meg. A három fő versenykategóriában idén a személyes kedvenceim a következők voltak (rangsor helyett az egyes kategóriákon belül a könnyebbektől a testesebbek felé haladva):
Száraz fehérbor
- Holdvölgy Pincészet Tokaji Becsek Hárslevelű 2009
- Tokaj Nobilis Szőlőbirtok Barakonyi Hárs 2009
- Bott Frigyes Vinculum 2009 (egy nem somlói juhfark!)
és egy pozitív meglepetés a 2010-esek között
- Tokaj Oremus Mandolás Furmint 2010
Száraz vörösbor
- Günzer Tamás Pincészete Villányi Syrah 2009
- Kreinbacher Birtok Syrah 2009
- St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet Áldás Egri Bikavér 2009
- Sauska Borászat Villányi Cuvée 5 2007
Desszertbor
- Demeter Zoltán Eszter 2008
- Holdvölgy Pincészet Tokaji 6 puttonyos Aszú 2006
- Lenkey Pincészet Tokaji 6 puttonyos Aszú 2003
- Sauska Borászat Tokaji Aszú Essencia 2003
A "Best Buy" kategóriát, melyben 2000 Ft alatti kereskedelmi áron forgalomba hozott borokat díjaztak, idő hiányában nem kóstoltam.
Mindent együttvéve, a Bormustra közönségnapja egy kiváló kezdeményezés, és főként azoknak ajánlott, akiket érdekelnek a hazai borász szakma kiemelkedő teljesítményei, és átfogó képet szeretnének az idén bemutatott magyar borokról. Ez a rendezvény nem teszi lehetővé, hogy megismerjük egy-egy régió borait, vagy egy-egy fajtát, maximum érzékelteti, hogy milyen irányokba tereli a termelőket és a fogyasztókat egy nemzetközileg elismert szakmai zsűri.
Hogy mi zajlik egy ilyen zsűri boszorkánykonyhájában, és milyen szempontok mentén születik meg a díjazottak listája, nem nyilvános és nem is könnyen megfejthető a nagyközönség számára. A száraz fehérborok esetében például a nyertesek között ugyanúgy megtalálhatóak a kétes sikerű 2010. év savbajnokai, mint 2009 kiegyensúlyozottabb és nagyobb potenciállal rendelkező közép és felső kategóriás borai.
Ha jóindulattal tekintünk erre az ellentmondásra, azt vonjuk le következtetésnek, hogy a zsűri egy-egy terroir-t vagy termelői stílust próbált népszerűsíteni a díjakon keresztül. Ha valamivel szkeptikusabban viszonyulunk a bormustrák eredményeihez, könnyen gondolhatjuk, hogy egyes díjak inkább a kínálati oldalt segítik az értékesítésben, mint a fogyasztóközönséget a borok megfelelő kiválasztásában.
Bárhogy is legyen, a Közönségnap lehetővé tette, hogy a nagyközönség méltányos áron olyan prémium termékeket is megkóstoljon, amelyeket ismeretlenül nem feltétlenül vásárolna meg piaci áron. Ezért ezt a rendezvényt a gasztro+bor a "Best Buy" kategória győztesének hirdeti.
"Most hogy szűk körben vagyunk, remélem senkit sem botránkoztat meg, ha úgy fogalmazok: a pinot noir egy kényes kis ribanc..." - mondta K., majd összefoglalta mindazt, amit a törékeny királykisasszonyról tudni kell.
A hatásvadász felütés a diákokat kissé váratlanul érte, és egyesek zavartan nevetgéltek. Kevesen számítottak ugyanis arra, hogy a WSET-tananyag ennyire széles érzelmi spektrumot ölel fel.
A trágár kifejezések alkalmazása pedig korántsem szokatlan jelenség a borok vonatkozásában. Elég csak visszagondolni a nagy visszhangot kiváltó bírósági perre, melyben a Tokaj Kereskedőház Zrt. becsületsértési ügyben kívánt elégtételt venni azért, mert Új Péter újságíró, a vállalat termékeit nemes egyszerűséggel "szarnak" minősítette a Népszabadság hasábjain. A pereskedés végül az Európai Emberjogi Bíróságon ért véget, ahol is a bíróság az alperes javára döntött.
Forrás: itt
A "szar bor" persze nem mindig szar: nemrég egy francia vendéglátóipari vállalkozó például azzal kívánta felhívni a figyelmet Languedoc tartomány boraira, hogy piacra dobott egy cuvée-t, melynek a "Vin de Merde" (értsd: szar bor) fantázianevet adta. Az Európában újszerű gerillamarketing fogás hamar meghozta az eredményét: a Vin de Merde-ből a forgalomba bocsátás első napjaiban mintegy ötezer palack fogyott el, a sajtó pedig több tucat cikkben hívta fel a figyelmet a jelenségre.
A névválasztás ebben az esetben csupán egy frappáns megoldás volt arra, hogy a névadó a fogyasztói közösséget szembeállítsa a languedoc-i borokkal kapcsolatos előítélettel, mely szerint Franciaország legnagyobb termővidékén a borok mérsékelt ára egyben a gyenge minőség egyik ismertető jele.
Forrás: itt
Vannak azonban durvább esetek, amikor a provokatív névválasztás egy üres reklámfogás, melynek kizárólagos célja, hogy egy termelő az olcsó szegmensben hétköznapi asztali borainak megkülönböztetett figyelmet biztosítson. Az Egyesült Államokban számos példát láthattunk erre vonatkozóan az elmúlt években: egyes termelők az ádáz verseny hevében egymásra licitálva lovagolták meg a ribanc témát, mikor olyan borokat dobtak a piacra, mint a "Bitch", a "Sassy Bitch", a "Royal Bitch", a "Happy Bitch" vagy a "Sweet Bitch".
A poszt-feminista ihletettségű névadók mellett jutott hely más trágár ötletgazdáknak is a palettán. Már egy ideje nagy népszerűségnek örvend például a "Fat Bastard" brand, mely egy dél-francia termelő ötlete nyomán született, és elsősorban az angolszász országokban lett sikeres.
Forrás: itt
Mindeközben Magyarországon a jelen állás szerint még nem durvult el a névadás-marketing. Az egri St. Andrea Pincészet ugyan megadta az alaphangot egy szelíd próbálkozással, mikor egyik házasítását 2004-ben az "A kutyafáját" néven dobta piacra, mégis joggal gondolhatjuk, hogy a hazai bortermelők nem kívánják kimeríteni a trágárkodás összes lehetőségét. Hogy hiányoznak-e a "bitch-ek" a hazai boros címkékről, azt mindenki döntse el maga, azonban egy biztos: a kreatív boros címkék piacot generálnak. Piacra pedig minden termelőnek szüksége van.
Amint a minap az Oenovino-t olvasgattam, egy képregényről szóló cikkre bukkantam, amely tavaly év vége felé jelent meg a francia piacon, nem kis visszhangot kiváltva a sajtóban és a borkedvelők körében. Mivel a leírás felkeltette az érdeklődésem, úgy döntöttem, hogy beleásom magam a témába...
Franciaországban a képregényekre sajátos módon tekintenek: a többnyire kemény borítású albumokat gyakran a művészeti alkotások rangjára emelik, melyeket menő dolog gyűjteni, olvasni vagy csak egyszerűen lapozgatni.
A képregény készítést a beavatottak a kilencedik művészeti ágként emlegetik, mely mind a mai napig népszerű, függetlenül attól hogy más területeken a kultúrszféra már a digitális korszakot éli. Hogy mik a felkapott témák manapság, azt nehéz megállapítani innen a perifériáról. Mindenesetre egy felületes internetes keresés alapján hamar kiderül, hogy a bortermelők világával több képregény is foglalkozik.
Míg a boros tematikájú képregények többsége fiktív történeteket mutat be, és stílusát tekintve meglehetősen felszínes (pl. a Gouttes de Dieu v. a Chateau Bordeaux), az általam felfedezett kötet teljesen más kategóriába tartozik. Szerzője, Étienne Davodeau nem egy könnyű és szórakoztató képes könyvet kívánt összehozni, hanem egy éves terepmunka eredményét tárja elénk, melyben egy Loire-völgyi pincészetnél tanul bele a borász mesterségbe.
http://www.etiennedavodeau.com
A "Les Ignorants", azonban nem csak a szerző tapasztalatszerzéséről szól. Borász barátja, Richard Leroy amellett, hogy megtanítja Davodeau-t a szőlőművelés és -feldolgozás csínjára-bínjára, maga is tanul a grafikus művésztől a képregényekről.
A 265 oldalas könyv a fent leírt tapasztalat- és tudáscsere élményét osztja meg az olvasóval, mindamellett, hogy lehetőséget ad a betekintésre egy biodinamikus gazdálkodásra szakosodott termelő munkájába.
Devodeau és Leroy, a két barát - akik egyben szomszédok is Rablay-sur-Layon faluban - nyitottsággal és tisztelettel viszonyulnak egymás munkájához, ami mindenképp elgondolkodtató és tanulságos egy különösen kreatív művész és egy hozzá képest kissé földhözragadt agrármérnök esetében.
A „Les Ignorants” ( szabad fordításban „A Laikusok”) ennek megfelelően nem csak egy képregény a bortermelésről, hanem egyben modern humanista alkotás, melynek fogyasztását egy Coteaux du Layon kíséretében ajánlom.
