A madarak azt csiripelik, hogy Párizsban most indul a piknik szezon. Esténként baráti társaságok gyűlnek össze a Szajna partján. Fiatalok és idősebbek egyaránt fonott kosarakkal és pokrócokkal támadják meg a parkokat. Vannak teljesen improvizált piknikek, de gyakori az is, hogy a résztvevők komolyan készülnek a fűben heverészésre.

Egy autentikus francia piknik kötelező eleme a quiche. Ez a sós, vajas tészta alapra megkomponált torta a franciák pizzája, éppen csak hogy házhoz szállíttatni nem szokás. Hogy milyen feltéttel készül el, az a szakács képzeletére van bízva. Nyúlhat kész receptekhez, melyek bőséggel állnak rendelkezésre, de a tapasztaltabbak megalkothatják saját quiche-üket is.

Ami engem illet, mostanában kevesebb időt töltök a Szajna partján mint szeretném, de ez nem akadályoz meg abban, hogy időnként egy quiche mellett elevenítsem fel

a Pont des Arts,

Forrás: www.cndp.fr

a Buttes Chaumont,

Forrás: http://3.bp.blogspot.com

vagy épp a vincennes-i Parc Floral élményeit.

Forrás: http://www.alamemeetoile.net

Ennek szellemében immár több ízben került nálunk terítékre egy quiche-kedvenc, melynél nem elhanyagolható tényező, hogy harmonikusan illeszkedik egy Magyarországon is népszerű borfajtához, a sauvignon blanc-hoz. 

A kétlazacos quiche-re (recept itt) lassan visszajáró vendégeink lesznek. Az elkészítése egyszerű, az eredmény pedig biztos siker. 

Az elmúlt két alkalommal, mikor összedobtuk ezt a Guy Martin-receptet az alábbi borokkal kerestük az összhangot:

Palo Alto Pincészet: Sauvignon Blanc 2010: argentin technológiai bor Mendoza tartományból. A pincészet honlapjának tanúsága szerint a szőlő 11 tonna/hektár terhelés mellett termett, a bort pedig két kemény hónapig tartották rozsdamentes acéltartályban palackozás előtt. Ahogy várható, nem egy komplex borról van szó, amely mindazonáltal hozza a sauvignon blanc fajta jellegzetességeit. Aromatikus: ízben zöldalma, bodza és barátaik jelentik a primer jegyeket. A műfaji követelményeknek alapvetően megfelel, egyedül a savai lógnak ki. Aki erre érzékeny, annak bántó lehet ez a bor, ezért legfeljebb étvágygerjesztő aperitif-nek ajánlom. A lazacos quiche mellett nálunk nem ő lett a befutó.

Szőke Mátyás: Sauvignon Blanc 2009:  színe halvány citrom, illata közepesen intenzív, füves, gyógynövényes. Ízében fanyar gyümölcsökre, citromra, vadalmára emlékeztet. A sauvignon blanc-ra jellemző friss füves világ mellett kissé soknak hat a hivatalosan 13.5 foknak mért alkohol. A spenótos lazacos quiche mellett mindez nem zavaró, az ízek szépen összeérnek. A bort önmagában kóstolva azonban nem voltam teljesen meggyőzve: a keserű, mandulás finish nem éppen a legjobb emlékeket hagyja bennem.

Rókusfalvy Pincészet: Sauvignon Blanc 2008: Budapest szőlőskertje az elmúlt hónapokban sorra kellemes meglepetésekkel örvendeztetett meg. Az etyeki borok, amelyeket alkalmam volt kóstolni sorra jól teljesítenek. Tavaly Rókusfalvy 2008-as és 2009-es sauvignon blanc-jai hívták fel a figyelmemet a régióra, idén pedig az Etyeki Kúria és a Kertész Pincészet borai lopták be magukat a szívembe. Ez a 2008-as Rókusfalvy bor már sajnos igen nehezen szerezhető be piaci forgalomban. A fent említett két SB-nál testesebb, és ha nem is olyan gyümölcsös mint azok, a fahordós érlelés és a kor egy komplexebb, kerekebb, letisztultabb bort adnak. Éppen ezen okoknál fogva, a kétlazacos quiche-hez a három kipróbált bor közül ezt párosítom legszívesebben.  

Megérkezett a tavasz, és ez egyre sűrűsödő boros rendezvényeket jelent Budapesten. A sor talán a márciusi VinCE szakkiállítással kezdődött, azóta azonban szinte minden hétre jutott egy promóciós célú boros esemény. Ilyennek bizonyult a Badacsonyi Céh Turisztikai Egyesület által szervezett kóstoló is a New York Palotában. A rendezvényen a régió 28 borásza mutatkozott be 140 kóstolható borral.  

A VinCE után megfogadtam, hogy nagy rendezvényre többet edény nélkül soha... és így is a kínált boroknak csak mintegy negyedét tudtam megkóstolni a rendelkezésemre álló három óra alatt.

Azért így sem csalódtam: több más rendezvényen tapasztaltakkal ellentétben itt a bor egy kiállító standjánál sem fogyott el, és több számomra ismeretlen termelővel találkoztam, akik kiváló vagy legalábbis ígéretes borokat mutattak be a nagyérdeműnek. 

A rendezvényszervezők kérésének megfelelően, a kóstolón megjelent borászok elsősorban olaszrizlingjeiket, kéknyelűiket, illetve szürkebarátjaikat hozták bemutatásra. A kóstoló törzsanyagát ezek a fajták alkották. Minden ami ezen túl volt, már a termelőkre volt bízva.

A kóstolt borokat menet közben pontoztam. Nálam az alábbiak voltak kiemelkedőek. Tessék elnézni nekem, hogy a kéknyelű nem tartozik a kedvenc fajtáim közé.

Összesített TOP 5:

1. Villa Sandahl: The Stamp 2010 - Rajnai Rizling

2. Villa Sandahl: Recept 2010 - Rajnai Rizling (félszáraz)

3. Domaine Edegger: Jákob 2009 - Chardonnay x Szürkebarát

4. Imre Borház: Jégbor 2009 - Olaszrizling

5. Válibor: Olaszrizling 2010

+1: Skizo Pincészet: Olaszrizling 2007

Ígéretesek:

Málik Zoltán Pincészete: Bakator 2010

Szeremley Huba: Budai Zöld 2011

Szászi Endre: Olaszrizling 2011

Villa Sandahl: Olaszrizling 2011

Nyári Pince: Olaszrizling 2010

Eddig nem szerettem a hummereket kadarkát, de most megtört a jég. Február végén ugyanis olyan kóstolón vettem részt a Borkollégiumban, amelyen a bemutatott számos kadarka sokkal többet mutatott a fajta ismert jellemzőinél. Értsd: ízlett.

A találkozás elgondolkodtatott. Már nem az első körünket futjuk a kadarkával, és a randevúk kimenetele rendre kétesélyes. Mint érzékeltettem, ez alkalommal is kissé szkeptikusan indultam neki a dolognak. Hangulatomon csak az a tény árnyalt valamennyit, hogy az ismerősök, akiknek megemlítettem ezt a kóstolót, mind rögtön jelezték, hogy ők is szeretnének jönni. 

A kadarkáról tudjuk, hogy ugyan nem a Kárpát medencében őshonos, hanem a Balkán felől érkezett Magyarországra, mégis a 19. századtól nagy népszerűségnek örvend hazánkban. Ennek a sikernek a szocializmus időszaka átmenetileg gátat vetett, mivel a kényes királykisasszonyként emlegetett fajta nem igazodott a tervgazdaság által diktált tőketerhelési normákhoz.

A kadarka tőkéket a szocializmus idejében kíméletlenül kivágták és többek között a jobban terhelhető kékfrankossal helyettesítették. A fajta újratelepítése hazánkban javarészt a határon túlról ismert Balla Géza érdeme, aki több magyar termelőnek is juttatott arad-ménesaljai tőkéiből a 90-es évek elején, és ezzel esélyt adott a kadarka magyarországi reneszánszának. 

Kadarkát termelni nem tartozik a biztosan jövedelmező üzleti vállalkozások közé. A fajta rendkívül törékeny: amellett, hogy a tőkéi nem terhelhetőek, érzékeny az időjárás változásaira, héja vékony, modern technológiák segítségével (pl. magaskordonra futtatva) nem termelhető.

Érdekesség, hogy azon ritka vörös fajták közé tartozik, amelyekből édes bort is készítenek, hiszen a kadarka megfelelő klimatikus viszonyok mellett botritiszesedik, és ennél fogva kiváló vörös aszú készíthető belőle.

A teltházas kóstolón, melyet szokás szerint Dr. Mészáros Gabriella vezetett, elsősorban három nagy termőterület, Eger, Szekszárd és a román-magyar határ túloldalán található Arad-Ménesalja kadarkáival ismerkedtünk meg.

A kóstolt borok közül ezúttal az egriek okozták pozitív értelemben a legnagyobb meglepetést. Gál Lajos 2009-es Pajados Kadarkája, a St. Andrea Magyalos szériája vagy éppen a Gróf Buttler Borászat 2008-as Nagy-Eged Kadarkája mind várakozáson felüli élményt nyújtottak. Mellettük Balla Géza borai, melyek leginkább a prémium kategóriában remekeltek (Reserve és Kadarissima), hozták a megszokott kiemelkedő minőséget. A szekszárdi termelők borai ugyanakkor Sebestyén Csaba és Mészáros Pál kadarkáinak kivételével ez alkalommal kissé felejthetőnek bizonyultak.

Összességében a kóstoló tanulsága, hogy a kadarka a közhiedelemmel ellentétben nem pusztán gasztrobor, hanem képes önállóan is élvezeti értéket nyújtani. Az pedig, hogy a legszebb kadarkák kézműves termelés gyümölcseiből készülnek, melynek erőfeszítései igen nehezen térülnek meg a piacon, arra hívja fel a figyelmet, hogy aki megteheti fogyasztóként, annak érdemes többet foglalkoznia ezzel a fajtával, mely a maga relatíve magas árszintjén könnyen a háttérbe szorulhat Magyarországon.

Kadarka top lista

A kóstolón egy igen erős mezőnyt ismerhettünk meg, melynek egyértelmű kedvence az egri St. Andrea pincészet 2007-es Nagybor Kadarkája lett. A Nagybor színében világos rubin, illatában pedig tokaji aszúkat idéz, és sok hasonlóságot mutat Balla Géza kadarkáinak mély és komplex illatvilágával. Ízében jól érvényesülnek a savak, és az érett, aszalt gyümölcsök mellett diszkréten megmutatkoznak a hordós jegyek. Ez a bor nincs annyira fűszeres, mint más kadarkák. Különlegessége inkább a gyümölcsös, lekváros ízek intenzitásából, a remek struktúrából és a hosszú lecsengésből fakad. Beszerzése ma nagyjából lehetetlen vállalkozásnak tűnik. Mint utólag megtudtam, mindössze 1304 palack készült belőle.

A kóstolón felállított személyes top lista:

1. St. Andrea,  Nagybor Kadarka 2007

2. Balla Géza, Kadarissima 2003

3. St. Andrea, Magyalos Kadarka 2005

4. Gál Lajos, Pajados Kadarka 2009

5. Mészáros Pál, Szt. Grál Kadarka Reserve 2007

Annak akit érdekel, a 24 fős kóstoló társaság összesített értékelése, a kóstoló borainak teljes listája, valamint a kóstoló részletes értékelése megtalálható a Borkollégium honlapján itt. 

Bor és táj, Tokaj példája címmel szervezett beszélgetést a budapesti Francia Intézet február 16-án, csütörtökön, melyen több, a témában jártas személy folytatott párbeszédet a tájvédelemről, a borturizmus gyermekbetegségeiről és Tokaj kulturális örökségéről. Az esemény időpontja minden bizonnyal nem véletlenül esett február közepére. Egy nappal korábban ugyanis elfogadta a Parlament azt a történeti tájakról szóló törvényt, amely Tokaj-Hegyalját kvázi műemléki védelem alá helyezi és a borvidéken zajló térségfejlesztési projekteket kiemelten kezeli az idei évtől kezdve. A rendezvény egy olyan témát karolt fel, amely nemzetközi berkekben már évek óta felkapottnak számít: a híres borvidékek imázsépítéséhez manapság ugyanis hozzátartozik, hogy egységes képet mutatnak tájaikról,  mindezt többek között azzal a leplezetlen szándékkal, hogy élénkítsék a borturizmust.

Mád, Október a Király dűlőben (a képet innen kölcsönöztem)

A borturizmusban rengeteg a lehetőség Tokaj-Hegyalján is. A 2002-ben elnyert besorolás a Világörökség helyszínei közé és a tokaji desszertborok viszonylagos nemzetközi ismertsége azonban egyelőre nem hozták meg az áttörést. 

A beszélgetés résztvevői közül egyesek a bortermelők közötti együttműködés hiányával indokolják az elmaradást, mások a színvonalas és nemzetközileg elismert éttermek alacsony számáról beszélnek. Bármi legyen is az igazság, a turisztikai szolgáltatások fejlesztése mellett a bortermelőknek komoly felelőssége van a szőlők és a táj gondozásában, valamint a régióra jellemző építészeti hagyományok éltetésében is.

Toszkána, Carmignano tartomány - A sorok közé ültetett olajfák meghatározó elemei a tájképnek

Amint Jean-Robert Pitte-től, a Francia Borakadémia  elnökétől el is hangzott, "a bor felelősségre tanít bennünket". Ez a felelősség azonban nem csak a fogyasztási szokásaink kapcsán jelentkezik, hanem bortermelő vidékeink kulturális örökségének védelmében, szőlőink megjelenésének, bemutathatóságának elősegítésében is. A bortermelés fenntarthatóságát ma már nem kizárólag a borász termelésre fordított munkája határozza meg, hanem egyre fontosabbá válik a környezetéhez fűződő viszonya, legyen szó természeti, kulturális vagy gazdasági környezetről.

Champagne-i táj (a képet innen kölcsönöztem)

Ha lehet példát kiemelni, Franciaország élen jár a borturizmus kérdéseiben, és ehhez nagyban hozzájárul a turisztikai infrastruktúra összehangolása a tájak esztétikai adottságaival. A szolgáltatások kialakításánál például olyan szempontok játszanak fontos szerepet, mint a tájra jellemző természeti adottságok és formák bemutatása, a vízelvezetés lehetőségei (többek között a szennyvíz elvezetése), a gazdasági-urbanisztikai szempontok (pl. a szálláshelyek pozicionálása és a zöld területekhez való közelségük szerinti árazása) valamint a közlekedési infrastruktúra kialakításának összeegyeztetése a borvidékeken fontos ökológiai célkitűzésekkel. A francia bortermelő vidékek között Champagne és St. Émilion a közelmúltban látványos munkát vittek véghez a fenti kérdésekben, Burgundia pedig várhatóan hamarosan elnyeri a világörökség helyszínei közé történő besorolást.

Douro-völgyi teraszok, Portugália (a képet innen kölcsönöztem)

Léteznek azonban országokon átívelő kezdeményezések is. Az európai uniós INTERREG IVC program égisze alatt futó ViTour például a világörökség részét képező 10 európai bortermelő (köztük Tokaj-hegyalja) vidék együttműködésében valósít meg természetvédelmi, tájvédelmi és kulturális projekteket.

A legutóbb elindított és lassan végső szakaszába érő tájvédelmi projekt a VITOUR LANDSCAPE volt, amely 2010-2011-ben 11 szeminárium keretein belül foglalkozott a borrégiók tájaival. A projekt célkitűzése a tájak megóvásának és fejlesztésének kérdéseivel kapcsolatos legjobb gyakorlatok összegyűjtése és megvitatása volt a 6 résztvevő országban: Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban, Magyarországon, Németországban és Portugáliában. (További információk itt).

Hogy mindez miért fontos, arról mindenki győződjön meg a saját szemével. Én a cikkben elszórt képekkel próbálom érzékeltetni, egy-egy szőlőültetvény látványának erejét. Egy Budapesten töltött téli este során ezek a fotók kedvet csinálnak néhány hét kiránduláshoz Európa kiemelt borvidékein...

 Liguria, Cinqueterre teraszai (a képet innen kölcsönöztem)