A mókuskerék bisztróban K. mindig a vin jaune-t emlegeti mostanában. A híres sárga bor, mely a francia Jura vidék legfontosabb borspecialitása, azonban igen nehezen beszerezhető Magyarországon. Egyik nap már azon tűnődtem, hogy miként teszek szert egy palackra az emlegetett aperitívből, de még mielőtt megvettem volna a Malév jegyemet Párizsba, K. szerencsére elárulta, hogy ha éppen nincs sárga bora, akkor egy jó száraz szamorodni is megteszi... 

Kiváncsi sommelier lévén, utánanéztem a témának, és arra jutottam, hogy a savagnin szőlőből készült vin jaune termelési technológiáját tekintve valóban hasonlít a szamorodnira. Ahogyan a szamorodnit is élesztőhártya alatt érlelik, úgy a vin jaune-t is "flor-fátyol" védi az oxidációtól a hordóban töltött idő alatt. Mindkét bor ízében felfedezhetők diós, mandulás és élesztős jegyek, így hát jó ötletnek tűnt lefolytatni egy kulináris kísérletet a témában.

Kapóra jött a francia  Cuisine et Vins de France (CVF) legfrissebb száma, mely kéthavonta érdekes bor-étel párosításokkal örvendezteti meg az olvasókat. Ebben a magazinban bukkantam ugyanis arra a sajtos-szalonnás kuglóf receptre, amellyel aztán teszteltem a sárga bor helyettesíthetőségét.

A recept elkészítése kissé macerásabbnak bizonyult a vártnál, azonban a vállalkozó szelleműek egyszerűsíthetnek majd az időigényes procedúrán, ha hazai boltokban könnyen beszerezhető alapanyagokkal pótolják a ránézésre egzotikusnak tűnő összetevőket.

A bevásárlást tekintve a franciáknak egy fokkal egyszerűbb a helyzetük, mint nekünk: a húsos szalonna náluk ugyanis készen felkockázva kapható (lardons allumettes) és érett comté-ért sem kell delicatesse üzletbe rohanni.

Ha azonban eltekintünk ezektől az apróságoktól, nagyjából könnyű dolgunk van. A hiperben például nem volt elérhető kedvemre való húsos szalonnát ezért az allumettes-eket tarjával helyettesítettem. A comté-ból viszont találtam 12 hónaposat, de ha ez nem sikerült volna, valószínű, hogy más érett hegyi sajt (appenzeller, bergkäse, gruyère vagy ha más nincs, akkor egy ementáli jellegű sajt) is jól illeszkedett volna a száraz szamorodnihoz.

Ami az összekóstolást illeti, ha megkérdezik, melyik volt előbb, a szamorodni vagy a kuglóf, a válaszom egyértelmű: a borral indítottam és az vonzotta magához a sós süteményt. A kuglóf az előfeltételezésekkel ellentétben nem lett száraz. A recept megfelelő mennyiségű zsiradékot tartalmaz ahhoz, hogy a sütemény egyfelől önmagában is etesse magát, másfelől szépen ellenpontozza a kóstolt tokaji száraz szamorodni élénk savait.

A kuglófról még annyit, hogy ha valóban előételnek szánjuk, érdemes legalább felezni az adagot a receptben leírtakhoz képest. A látványosabb felszolgálást elősegítendő, esetleg érdemes utánanézni egy mini-kuglóf sütőformának (lásd itt).

És a lényeg: a száraz szamorodnik közül ezúttal egy árát tekintve középkategóriás tételt választottam, amely remekül képviselte a fajta fő jellemzőit. A Tokajicum Borház 2005-ös szamorodnija kora ellenére megtartotta frissességét. Színét tekintve alig oxidálódott és adta azokat a füstös, diós, kesernyés jegyeket, amelyeket várni lehetett. Ugyan önmagában nem tekintem ezt a szamorodnit egy tökéletesen kerek és harmonikus bornak, a kuglófunkkal összepárosítva tette a dolgát és hozta az aha-élményt. Ha tehetik, kóstolják meg a kuglóf recepttől függetlenül, csak külön a comté-val...